A múlt héten „hivatalosan” is véget ért a Covid 5. hulláma. Sajnos ez már nem került el minket sem, az egész család (a gyerekek kivételével) elkapta az Omikron változatot. Igazából ki sem derült volna, ha nem tesztelem magam, olyan enyhe, megfázásos tünetekkel ment végig rajtunk. 3x oltottak vagyunk mind.

A hullám végével véget ér a home office időszaka is. Most a korábbiakkal ellentétben naponta váltottuk egymást a gyárban. A semminél jobb volt, de igazából itt már nem rólunk szólt a dolog, hanem inkább a cégről, meg arról hogy nem bízik a saját dolgozóiban. De ebbe most nem megyek bele, a lényeg, hogy szinte azonnal döntöttek ők is a hivatalos kommunikáció után, hogy vége a dalnak, mindenki menjen szépen vissza.

Nem tudom, bennem eléggé vegyes érzések kavarognak… jó hogy egy darabig nem kell tartani ettől a szartól (helló új mutáció), de valahogy nem vágyom vissza az emberek közé ettől jobban. A kollégáim és a főnökeim szerencsére a legjobb arcok, akikkel valaha is együtt dolgoztam, nem velük van a baj, hanem mindenki mással.

A társadalmunk olyan mély gödörbe zuhant, hogy egyszerűen egy normális embernek felfordul a gyomra az egésztől. A viselkedésüktől, a „gondolkodásuktól”, az önzőségüktől, mindentől. És a marhák javarészt még lefelé is ásnak, mert jó az. Ja és itt a szomszédban épp háborúznak.

Mindezek mellé még jön az én személyes állapotom is, ami bizony hát… nem mondom hogy depresszió, hanem inkább melankólia. Nem tudom feldolgozni anya elvesztését és a feleségemen kívül senki sem támogat ebben az egészben. Szegény mindent megpróbál, meg én is, de mindig van valami ami visszahúz, amint elkezdek kimászni belőle.

Nem vagyok elégedett a munkámmal, a pénzügyekkel, a kormánnyal, az ország helyzetével, a gyerekem továbbtanulási lehetőségeivel, azzal hogy 2-3-4-5 hónapot kell várni egy-egy nyavalyás vérvizsgálatra is.

Azt se tudom, hogy mihez kezdjek magammal. Szeretnék váltani, más dolgokat kipróbálni. Szeretném végre azt csinálni, amihez azt hiszem értek és amit úgy érzem hogy JÓ csinálni. Szakkönyveket olvasok, próbálok minden nap valami új tudást beépíteni. Nem mondom hogy hasztalanul, mert rengeteg dolgot tényleg sikerrel alkalmazok, de sajnos nagyon gyorsan elvesztem a fókuszt és a motivációmat is, aztán azon kapom magam, hogy már fél órája a redditet olvasom.

Vennem kéne egy-két-száz mély levegőt és összeszednem magam, mert a családom számít rám és nekem sem szabadna ezt csinálnom, tudom. Kezd rámenni az egészségem és a családi béke is lassan, főleg ha tovább folytatom.

tl.dr.: minden (is) szar. De van egy tervem.